Pillangókisasszony
avagy lepkekergető...
Nagyon régen, lepkéket kergettem a réten,
Isten tudja mamámnak hány seprűjét törtem!
Végig rohantam a virágtól illatos mezőt,
csodálatos lepkéimért tettem nagy kerülőt!
Nem számított fehér, sárga vagy tarka,
nekem az összes színben kellett volna!
El is nevezett mamám pillangó-kisasszonynak,
sokáig a családban mindig így is szólította
!
De nem számított nekem se tér, se idő, semmi,
csak szívemnek kedves lepkéimmel akartam lenni!
Csodáltam bájukat, színüket, egyedi szépségüket,
én vézna leány tudom irigyeltem talán őket!
Szabadon szállni velük ó, hogy szerettem volna,
hittem akkor még ez az idő nem áll meg soha!
Szállni velük a végtelenül kéklő az égen,
vagy pompás virágszirmon pihenni a réten.
Vándorolni vágytam velük mindig más virágra,
Istenem belevesztem volna a titokzatos világba!
Szerettem volna oly törékenyül bájos, kecses lenni,
lepkéimmel kelni, aludni ,más országba menni!
De sajnos rádöbbentem, nem mehettem velük,
engem ide köt az élet,nekik is más az életük!
Rajongásom nem változott, bár ősz a fejem, örök,
de vénülve, vagy felnőve, lepkéket már nem űzök.
Felnőttem és tudom, gyerekkori álom volt egykoron.
De a réten most is ott vagyok lepkéim ,rólatok álmodok!
2023. 04. 02 Somogyzsitfa.
