Ács Nagy Éva
Gyermeki álom...
Csicsergő erdő, virágos rét,
rohanó kis patak, napfény,
sárgára meszelt vályogház,
egy néni, ő a nagymamám.
Illat korán reggel, meleg spór,
frissen fejt tej, rajta éppen forr,
dunyha alól leselkedő szemek,
kint az udvaron ugató ebek.
Macska is nyávog, enni kér,
őszhajú asszony mint tündér,
lerbe sült krumpli, friss kenyér,
ebéd készül, lassan már dél.
Emlék csupán, belepte a repkény,
melyen nem hatol át többé a fény,
de emléke, íze itt van bennem,
hiszem, hogy egyszer átélhetem.
Lepkéket kergetek újra a réten,
mama ruhájában szaladok a szélben,
hajamat kócosra fújja majd a szél,
"gyere kincsem, befonom én ne félj!"
Hiába lepte el mindenem a moha,
szívemet nem lepi el tudd soha,
álmom mindig ott van a kicsi házban,
szeretetet rejtettem ott el a gerendában.
2022, 05. 03 Somogyzsitfa.
