Vica: február 2020

2020. február 28., péntek

Ács Nagy Éva

Fájdalmas vers...

Fájdalom az, mikor feledve vagy,

addigi mosolyod arcodra fagy,

átjárja lelked a kételkedés,

fáj, s kinevetnek, ez kis semmiség

Nagy pofon az mikor láthatatlan,

ereje titáni, leírhatatlan,

égeti arcod, de lelkedet is,

mar belül mint veszedelmes tigris.

Üresség az ha már nem szeretnek,

hiába szeretsz , semmibe vesznek,

magányodban fájón összegörnyedsz,

kínok között mint sakál üvölthetsz.

De egyszer majd fordulhat a kocka,

ki fent volt a mennyben, jut pokolra,

de akkor érte imádkozol majd,

a jóság benned mindig újra hajt.

2020. 02 28 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva

Mi vagyok...

Mi vagyok, nem is tudom,

talán egy lélegző húscafat,

melyből mindenki jól lakhat,

Mi vagyok, nem is tudom,

talán mindig könnyező patak,

melybe mindenki mártózhat.

Mi vagyok, nem is tudom,

tán összegörnyedő labda,

oly kibe mindenki belerúghatna,

Mi vagyok, most már tudom,

ember, mert annak születtem,

az vagyok, még ha néha kétlem.

2020 02 27 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva

Homályos fény...

Homályban pislákoló fény, álmodom,

hallom suttogó hangodat, jössz

felém, érzem az ismerős illatot,

arcom pírban, testem láztól ég,

kezem mozdul, érintenélek,

de semmibe vész érintésem,

most már tudom jól, hogy csak

álom voltál a homályban nekem.

2020. 02. 27 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva

Tanulni mindig...

Felállni, most gondolod oly nehéz,

mert ha nem akarod, nem is tudsz,

még jobban magával ragad a mély,

s akkor majd magad elől is futsz.

Múlt lezárva, újra ember legyél,

kire büszke lesz a nagyvilág,

és mindig mindent helyesen tegyél,

tanulj élni, mint egy kisdiák.

Felállni, tudd meg oly igen nehéz,

de fent maradni, még nehezebb,

egy őrült tébolyda ez az egész,

ember legyen benned nemesebb.

Múltat lezárva, repülj majd felénk,

mi itt vagyunk karöltve,neked,

ha nem így lenne elveszítenénk,

a szeretet az nem átmenet.

2020 02.19 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva

Zsinóron Isten kezében

Sorsom zsinórja ott lóg Isten kezében,

játszik éltemmel, várok pilléren,

úgy rángatja ahogy neki tetszik,

nem várja meg, még testem megöregszik

irányít, mellette én vagyok a báb,

elém dobja pillanatnyi koncát,

ha merészkedek, ránt egyet zsinóromon,

nem hatja meg az sem, ha panaszkodom,

szinte látom , kárörvendő mosolyát,

elmémbe véstem bárgyú vigyorát,

nevet, csak nevet szenvedésemen,

forgat még-még sorskerekemen!

s ha zsinórom egyszer elszakad ,

akkor leszek én végleg szabad!

2015. 02 12 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva

A szél és én...

Érintette testemet ma reggel,

fuvallata, becézett, simogatott,

hajamba is kedvesen belekapott.

Erős,

ha nem vigyázok magához emel,

elbír ő harmat gyönge testemmel.

Szél leszek, erős leszek én is,

simogatok majd másokat,

összekócolom a hajakat.

Szidnak, vagy dicsérnek,

hozzám ódát zengnek.

Szél vagyok, erőm telhetetlen,

szél leszek ,a  legyőzhetetlen.

2012 08.05 Somogyzsitfa.